Közzétéve:

Vallomás

Igazából mentegetőzhetnék, hogy miért nem írtam ilyen sokáig.

Magam sem tudom.

Így nem mentegetőzöm.

Rossz volt írás nélkül, rossz volt, hogy nem nyomkodtam a billentyűzetet, de nem akartam sületlenségekkel előállni, igazi tartalmat akartam, igazi mondanivalót, igazi szavak, betűket, de legfőképpen érzelmeket.

Vasárnap délután van, süt a nap de elképesztő szél van…Szél…A változás szele talán.

Fekszem az ágyban és jött a gondolat írnom kell…Nem gondolkozni azon, hogy mit…Írnom kell, és máris csak úgy vibrálnak az érzelmek, a gondolatok és az ujjaim a klaviatúrán.

Egy vallomással tartozom…

Egy olyannal ami igazán bensőséges…

Most pedig mind megtudjátok…Hiteles akarok lenni és őszinte és úgy fair ha erről tudtok… Szerintem nem csak azért szerettek( bízom benne hogy szerettek) mert tök jó a stílusom és mert jó tanácsokat adok nektek, hanem azért mert őszinte vagyok veletek, semmi mézes mázos duma, felesleges körök, színtiszta őszinteség…

Akkor jöjjön az elmúlt 3 hónapom története, az én lelkemből az én ujjaimmal, csakis őszintén.

Április 26-án volt az első Plus Size + Fashion day castingja, ezer éve erre vártam, hogy olyat csináljak mint még senki… Lehet nagy volt a nyomás, nem tudom… 25-én egész nap kedvtelen voltam, levert, és a gondolataim nem éppen pozitív irányba cikáztak, volt már ilyen,elkezdtem hessegetni a gondolatokat, nem figyelni a jelekre, délután 6-kor kézilabda edzésre mentem…Éreztem hogy valami nem ok…A szívem furcsán kalimpált, nem volt rossz érzés inkább csak furának mondanám… 26 éves vagyok nem lehet szívinfarktusom gondoltam de hipochonder vagyok… Edzés után bementem az ügyeletre, szerencsére egy szuper orvos volt bent, aki csinált egy ekg-t melyet szépen ki is vesézett… Nem igazán sikerült jól…De másnap mennem kellett pestre nem hagyhattam cserben a támogatókat, magát a rendezvényemet amire nagyon sokáig készültem,de legfőképp titeket…

Egész éjszaka nem aludtam…

Így nyomtam végig a castingot, és imádtam minden percét,aztán a kocsiba ülve, ismét jött a rossz érzés de már rendellenes szívdobogás nélkül…

Hétfőn a háziorvosomnál kezdtem a napot, ő mellesleg sportorvos is, és látott már egy jó pár ekgt, megnyugtatott hogy ne aggódjak a szívemnek semmi baja, viszont szeretne egy teljes labort. Elmentem vérvételre, szerencsére minden tökéletes lett, viszont a rossz közérzet, a negatív gondolatok, a kedvtelenség egyszerűen nem akart elmúlni… Úgy sem, hogy tudtam szervi eredetű bajom hála a jó Istennek nincs… Az orvosom így elküldött egy pszichiáterhez, ugyanis erősen pánikbeteg gyanús lettem… Elmentem oda is, többet jártam az elmúlt három hónapban kórházban mint az életemben összesen… De tudtam hogy a végére kell járnom az ügyeknek mert ez így nem ok… Dóri egy életerős mindig vidám optimista lány, aki imád közösségbe járni, imádja a családját, a barátait, imád nevetni és imádja az élet minden apró mozzanatát…Na az akkori Dóri nem ilyen volt…Egy szóval jellemezném grumpy… Tudjátok az a szürke macska aki állandóan utálatos fejet vág…na kb így néztem ki én is… kedvtelen, pesszimista, igazi grumpy cat…

Szóval a pszichiáter, és meglepő fejlemények, “Dóri maga nem pánikbeteg ,maga makk egészséges magának pánik zavarai lehetnek, ami szorongással társulnak”… Hmmm na és erre vajon mi a megoldás???

Mivel akkor már több mint egy hónapja szedtem gyógyszereket, kezdtem azt érezni, hogy a komfortérzetemnek az jó, ha beveszem mindig, pedig én nem akartam gyógyszereken élni, függni tőlük, főleg úgy, hogy ha például fáj a fejem akkor sem veszek be egy szemet sem.

Csökkentette az adagomat, és egy hónap múlva várt vissza…

Ekkor erőt vettem magamon és megkérdeztem mert éreztem, hogy akarom nekem kell, hogy beszélgessek valakivel aki segíthet nekem, valakivel aki rá jön hogy az állandó szorongásomnak a kedvtelenségemnek mi lehet az oka…

Pszichológus segítségét kértem…

Igen több mint 3 hónapja Pszichológushoz járok, nem szégyellem, sőt…büszke vagyok rá,hogy képes vagyok hetente 1 órát a lelkemnek az egészségemnek szánni, mert ez kell nekem és érzem hogy ettől épülök…Vallom hogy 10-ből 9 embernek szüksége van rá. Én sem gondoltam, hogy valaha én a mindig optimista vidám lány egyszer eltörik és segítségre szorul…De így lett, és ha segítség kell akkor nem szabad félni segítséget kérni… Ettől leszel igazán erős, és bátor…Egy igazi egyéniség… Tudod mennyien elnyomják magukban az érzéseket? Tudod hányan szégyellik bevallani hogy valamilyen lelki eredetű bajuk van???

Elárulom nagyon sokan… Én nem akartam közéjük tartozni..

Tudjátok miért kezdtem el? Tudjátok miért írom most ezt le nektek?

Persze magam miatt csinálom első sorban, azért hogy kívül belül szeressem magam, azért hogy rendben legyen a lelkem, de a következő ok Ti vagytok, igen TI!!!!

Hogyan adhatnék én tanácsot, hogyan lehetnék én példakép, hogyan lehetnék én hiteles ha mindez csak egy álarc lenne???? Az igazság meg az, hogy jelenleg éppen azon fáradozom hogy minden a helyére kerüljön az életemben… Nem lennék hiteles, nem lennék őszinte, nem lennék igazi, nem lennék az a Dóri akit szerettek,követtek és minden nagyképűség nélkül felnéztek rá…

Lehetnék én az a lány aki folyamatosan csak a jót sugározza, hogy minden happy, de bármilyen fájó ezt kimondani ilyen nincs, mert mindenkinek van baja, mindenki küzd gondokkal, olykor olykor a saját démonjaival, a megfelelési kényszerrel, és még sorolhatnám mennyi mindennel…Én nem akartam álarcot tartani az arcom elé, nem akartam hogy erről ne tudjatok, nem akartam hiteltelen lenni a szemetekben…

Igen pszichológushoz járok, bár ő a számomra inkább egy coach, egy vezető, egy életvezetési tanácsadó, akivel bármit megtudok beszélni és olyan szemszögből világít rá dolgokra amire sosem gondoltam hogy léteznek.

És hogy mennyire működik a dolog? Sosem mondta, hogy ne szedjem a gyógyszereket, sosem adott tanácsokat, hogy ezt így csináljam az úgy…

Több mint egy hónapja nem szedek semmit, persze vannak periódusok amikor előjön a rossz kedv, de hát ilyen az élet, nem lehet mindig mindenki vidám, érzések impulzusok jönnek mennek… Nem szabad félnünk semmitől, mindenre van megoldás…

Akkor akartam ezeket a sorokat megírni ha már túl leszek rajta, de még nem vagyok közel sem, és most jött az érzés hogy ki kell írnom magamból…és ez felszabadító…jó érzés…a mai melankóliám piciny napsugara…

Hogy mi a tanulság?

Nem szabad szégyellnünk ha elakadunk az úton, nem szabad feladnunk, és nem szabad elfojtanunk ezeket a dolgokat magunkban, igenis keresni kell azokat a kezeket akik segítenek, mert biztos vagyok benne, hogy mindenkinek vannak ilyen kezek a környezetükben, ragadjuk meg őket, éljünk a lehetőséggel, mert ott vannak…

Csak észre kell vennünk őket…

Én az utam közepén tartok, és a cél a csillagos ég…

Szeretnék nagyon sokat adni, szeretetet, mosolyt, pozitív energiát, és rengeteg jó tippet, tanácsot, ötletet…

DSC_2044

A változás szele fúj…Érzem… mert God Blessed…

Hamarosan Ti is megérzitek…

Köszönöm, hogy velem vagytok… Köszönöm a segítő kezeteket… <3

Habcsók

D.

Közzétéve:

Adni, és kapni…

Sokat gondolkodtam, hogy mivel rukkoljak elő Nektek, hiszen azt hiszem kb 2 hete nem írtam… Picit alkotói válságba kerültem, ha lehet ezt így fogalmazni…

Persze velem is történnek dolgok, élem az életem, de valahogy nem jött az ihlet… Na jó igen én is telerakhatnám a blogot outfit post-okkal, hiszen ezért is szerettek, de most ennél többet akartam, valami belülről jövőt  olyat mint az igazi Doda…

Tegnap este aztán belém csapott a villám, egy hajnal 2ig tartó beszélgetés meghozta a várva várt ötletet… Beszélgető partnerem élettapasztalatával, pozitív életszemléletével, ragyogó kisugárzásával mindig is hatott rám, amolyan példakép és mentor a számomra.

Az éjszaka közepén amikor ez a pozitív ember elbizonytalanodik, hogy vajon jól csinálja e azt amit csinál, a másoknak való segítségnyújtást…Jött a gondolat miért bántanak és kérdőjeleznek meg egy olyan embert mások, aki szívét lelkét kiadja nekünk…Annyit elárulhatok róla hogy talán ti is jól ismeritek…

Adni és kapni… Vagy csak adni és rosszat kapni???….

Én aki bemertem vállalni azt, hogy főműsoridőben a legnézettebb kereskedelmi csatornán egy törölközőben kiállok értetek és mellettetek azt hiszem tudom hogy milyen ez.

Sokan írtatok sok sok kedvességet hogy szerettek, és büszkék vagytok rám, ezért csinálom, mert csak így érdemes de természetesen ott a  bizonyos másik oldal…A véleménynyilvánítás megengedett…De kérdem én mi alapján ítélnek el ezek az emberek, mi rosszat tettem nekik?

Wágner Ágnes divatblogger…. antikarakter, gonosz feje van, csúnya, dagadt, malac,debella, színészi játéka nulla… vagyis ez egyenlő Kovrig Dórával???…

Az elején bántott hogy így látnak és ezt gondolják rólam, de rájöttem nincs értelme harcba szállnom ilyen emberekkel, hiszen a nevüket és az arcukat nem vállalják fel…Tehát ha azt nézzük SENKIK….De a fröcsögés az megy….

Miért nem lehet örülni a másik sikerének vagy boldogságának?

Ha jót adok miért kapok rosszat? Ez volt a tegnapi kulcskérdés…

Vesézhetnénk órákig erre nem lesz válasz…Azt hiszem az olyan ember aki másokat bánt súlyos önértékelési problémákkal küszködik, hiszen magáról tereli el a figyelmet és így rúg bele áldozatába…

Elégedetlen, kishitű,irigy, bizonytalan, keserű,pesszimista… és még sorolhatnám….

Na akkor jöjjön a tanulság… Az ilyen embereket ki kell iktatni az életünkből, biztos neked is van ilyen ember a környezetedben, a legjobb gyógyszer ellene ha levegőnek nézed…Ennél jobban semmi se fog fájni neki…Tedd így, ne engedd hogy bántson, te ennél Több vagy sokkal TÖBB…

Én megtettem, nem érdekel ki mit gondol, ki mit beszél, azok az emberek akik ismernek és szeretnek így szeretnek…kell ennél több??? nekem NEM!

Nekem itt vagytok Ti!

Kb 3hete kaptam egy levelet Judittól aki baleseti sebész, tanácsot kért tőlem hogy milyen ruhákat hordjon…Értitek egy baleseti sebész aki életeket ment…tanácsot tőlem… ennél nagyobb megtisztelés nem is érhetne…

Tegnap Marietta ezt írta, remélem nem haragszik meg hogy idézem!

” Jajj és olyan csini vagy:))) Imádlak , és visszaszereztem egy kis önbizalmat hála Neked.Tudom , hogy sokan írják ezt, de tényleg hihetetlenül fantasztikus amit csinálsz és sokan hálásak lehetünk neked ezért. Puszi”

És itt van Alexandra aki bevallom könnyeket is csalt a szemembe:

“Kunhegyesi lévén nem egyszer láttalak már, és mindig is irigyeltem a divatérzékedet és a pozitív kisugárzásodat! Gratulálni szeretnék a PSA-hoz! A kitartó munkád meghozta a gyümölcsét, és nem is eredménytelenül! Sokan hálásak vagyunk, amiért bátorítasz és támogatsz minket, teltebb csajszikat! Sajnos sokan vagyunk, akik elveszítjük a magunkba vetett hitet, de Te új fényt hozol sok lány életébe, és mindezt önzetlenül és hitelesen! Szívből gratulálok neked és további sok sikert kívánok neked!”

Értitek miről beszélek amikor azt mondom csak miattatok csinálom?

A tudat hogy miattam akár egy lány is kicsit boldogabb és kiegyensúlyozottabb elégedetté tesz, és már ezért megérte…

Az hogy lesznek negatív emberek és kritikák, hát egye fene..Minket erős nőket nem tud meghatni…(ezt üzenem a tegnap esti beszélgető partneremnek!)

Na Drágáim ezzel a pár sorral és gondolattal kívánok nektek gyönyörű hétvégét!

Habcsók

D.

Közzétéve:

Valami vége mindig valami új kezdete…

Emlékeztek még, hogy anno 3hónappal ezelőtt félve mertem bejelenteni, hogy szerepet kaptam az Éjjel Nappal Budapest című trash-realityben?
Én még emlékszem milyen sok kétellyel mertem elindulni az úton, most pedig csupa pozitív élménnyel és rengeteg új ismerőssel és baráttal gazdagabban távoztam a sorozatból…Egyik szemem sír a másik nevet, de vallom hogy valami vége mindig valami új kezdetét jelenti…

Miért szerettem az Ágit? Mert nagyon sok dologban olyan volt mint én, abszolút pozitív jellem, határozott, magabiztos, barátságos, vidám, ami a szívén a száján típusú lány aki rajong a divatért, a szebbnél szebb ruhákért és kiegészítőkért… Ha visszanézitek a sorozatot akkor látjátok, hogy erre mindig nagy hangsúlyt fektettem, szerencsére Aszmann Tímea a műsor stylistja engedett szárnyalni, így mindig az általam kiválasztott szetteket viselhettem…

Ez nekem kulcskérdés volt, hiszen bizonyítani akartam hogy attól hogy valaki telt igenis öltözködhet nagyon nőiesen, stílusosan és divatosan…Remélem sikerült! :)

Sokan nem tudjátok mivel csak nemrég kaptam meg a képeket de a műsor kapcsán volt szerencsém együtt dolgozni Veres Nikolettával aki stylist, és most az X-faktorban öltözteti a lányokat, valamint Bársony Bencével aki az Rtl Klub hivatalos fotósa nem mellesleg szerintem eszméletlen tehetséges. Ez is egy meghatározó emlék, hiszen én mindig a kamera túlsó oldalán álltam eddig…Ja és a helyszínről nem is beszélve RTL Székház teteje…Parádé… Íme egy kollázs a fotózásról

5830_10201659591084055_1827860220_n

Ja igen hogy egy hasznos infóval is szolgáljak,nagyon sokan kérdeztétek  ugyanis, hogy milyen body-t viseltem a forgatásokon, ez egy Triumph alakformáló body volt, nekem szerelem első látásra, 10ből 10et adnék neki ha pontoznom kellene, csak ajánlani tudom!

Büszke vagyok rá, hogy mindenkivel de komolyan a stáb összes tagjával nagyon jó viszonyt alakítottam ki, nagyon kedvesek és végtelenül profik, megtiszteltetés volt őket megismerni…

Sokan kérdezitek azt is, hogy milyen ott bent, újra bevállalnám e, csinálnék e valamit máshogy? Erre mindig azt válaszolom hogy abszolút igen, újra mennék, hiszen tényleg csak pozitív dolgokat tudok megemlíteni, nagyon barátias a légkör  sőt a családias jelző sem lenne erős, összetartó kis brigád vagyunk, voltunk és leszünk… Arra pedig hogy csinálnék e valamit máshogy talán az lenne a válasz hogy lehet, lehet picit lazább lennék, lehet picit többet adnék Dóriból…

Aztán ki tudja lesz e még lehetősége bizonyítani Wágner Áginak, elvégre nem estem liftaknába és a lépcsőn se gurultam le mint Magdi anyus  ;)

A leggyakoribb kérdések közé tartozik még az is, hogy melyik volt a kedvenc jelenetem vagy mire emlékszem szívesen…

A kedvencem egyértelműen a Lovis jelenet volt, egyszerűen imádtam, szuper idő, gyönyörű helyszín, lovak ( imádom a lovakat) és felejthetetlen percek, ezek biztos azok mert sosem jártam még a Magyar Derbyn főleg nem forgatni egy ilyen csapattal… Ja és természetesen fogadtam is, és nyertem a Kardiv nevű lóval, erre mondják szűz kéz… Szuper volt :)

2

Furcsa érzések kavarognak bennem kicsit felfoghatatlan egy átlag civil lánynak az, hogy az utcán az iskolás csoport amikor meglátja ujjongani sikítozni kezd, vezetés közben a pirosnál integetnek, az hogy idegen emberek odajönnek és aláírást valamint közös fotót kérnek még furcsább, persze eszméletlen jó érzés…Csak tudjátok nem vagyok ehhez szokva, szinte mindenhol felismernek és néznek, az agyam pedig még nem állt át arra hogy azért mert az Ági… Mindig az jut az eszembe hogy valami gáz van velem vagy rajtam :)

Így hát megannyi szép emlékkel és gyomorgörccsel vártam a tegnap estét, az utolsó jeleneteimet…Ági távozott…De Dóri még mindig itt van :)

Igen Dóri maradt, rengeteg új ötlettel, tervvel, és megvalósítatlan álmokkal…

…mert mint tudjuk ” Show must go on”

Habcsók

D.

Közzétéve:

Lélekdonor

Annyian irigyelnek bennünket, azért mert mindig mosolygós vidám kis napsugarak vagyunk…       Igazi energiabombák, pozitív életszemlélettel…És ez így igaz, mi ilyenek is vagyunk…Többnyire ilyenek, a külvilág számára…Ha jellemeznem kellene a PS lányokat egy szót találnék rájuk és az a „gesztenye” persze mi nem szúrunk, hiszen mindig kedvesek vagyunk és életrevalóak…

De van egy külső réteg, ami elrejti az igazi lelkünket…A háncs alatt pedig az igazi „én „ rejlik, megannyi csalódással, megaláztatással, keserűséggel…Meg kell tanulnunk elfogadni az igazi valónkat, és azt is, hogy be kell engedni néha-néha oda valakit aki a háncsot szépen finoman lebontja rólunk…Nem egyszerű dolog de ez a boldogság kulcsa…

Minden nő megérdemli hogy boldog legyen,minden nő gyönyörű, minden nő értékes, és minden nő egy gesztenye…Én azért küzdök nap mint nap, hogy a háncsokat leszedjem,kibontsam, kihámozzam és igazi gesztenyéket kapjak, akik boldogok, kiegyensúlyozottak,elégedettek…Nekem is nagyon nehéz volt az önelfogadás, hiszen a mai napig küzdök a kilókkal, most is éppen fogyózok,világéletemben fogyóztam több kevesebb sikerrel, szerencsére nekem nem teher a sport, mert imádok futni és 15éve kézilabdázok, de pro és kontra imádok enni is…Így meg kell találni az egyensúlyt ami szintén nagyon nehéz, de úgy gondolom megéri. Pont akkor amikor elkezdtem a blogomat írni, és létrehoztam a PSA-t, vagyis 2012.november 10én, egy lelki válságnak köszönhetően új fejezetet nyitottam az életemben…Megfogadtam hogy boldog leszek és sikeres…

Ezen az úton járok most, és szeretném veletek is megosztani a tapasztalataimat, élményeimet, az életem…Persze nagyon sok divattal, praktikával és csajos tippel…Azonban néha beszélnünk kell a lélekről is, hiszen mit ér egy szép divatos szett egy gyönyörű külső, ha maga az ember nincs rendben önmagával…

A lélek a legfontosabb, és én megpróbálok a lélekdonorotok lenni!Hiszen ki értené meg jobban azokat a dolgokat amin átmentek, mint egy olyan lány aki közületek való…Én Doda :)